this heart gets stronger

 
meg kell állapítanom, hogy annak ellenére, hogy én is pipázom, a pipás szubkultúra - hasonlóan például a borbuzikhoz - simán megérdemelne egy arany farmermellény díjat. tegnap épp a pipaklub.hu dohányteszt-szekcióját nézegettem, hátha kedvet kapok valamelyikhez, és akkor belefutok egy ilyenbe, hogyaszongya:

„S hogy milyen idõszak illik ehhez a dohányhoz. A globális éghajlatváltozás elõtt júniust mondtam volna, de mivel már júniusra a nap és a szárazság reménytelenre égetti a vidéket, s csak tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta, így május elejét mondok, amikor a nap már kimosta a sötét fagy okozta fájdalmat és összetörtséget emberbõl, állatból, növénybõl, a cseresznye érni kezd, de a világ lakóinak még nincs elege a hõségbõl. Helye a méhes lehet, (Hamvas Béla olvasói itt elmosolyodnak), és ezt a dohányt nyugodtan lehet elevenebb társaságban is szívni. Kártyázáshoz, közös fõzési elõkészületekhez, társasjátékokhoz kítûnõ választás. Amolyan kerti, lugasbéli, verandai dohány. Teret, levegõt kíván. És szárazföldi dohány is, vízparton még lehet szívni, de hajón én már nem tenném. Jó, ha van a látóhatáron belül hegy, igaz, ez a Mixture mildtól függetlenül sem árt.”

...és így tovább, hatezer karakteren keresztül. innentől kezdve remélem érthető, hogy egyrészt mért ment el a kedvem örökre az inkriminált dohánytól (mcbaren mixture egyébként), másrészt mért fordult meg az a fejemben, hogy a teszt íróját el kéne rabolni, kivinni egy vitorláson a balaton közepébe, a kezébenyomni a mixture-rel töltött pipát, és fegyverrel a kézben kényszeríteni annak végigszívására. élvezettel figyelni, ahogy meghasonul, és időnként ráhúzni a fejére egyet a hamvas béla összessel.
vnsznt :: 13:47