enba
|
|
|
a riffnek mindig igaza van.
![]() ![]() a izé: ehune! ![]() ![]() vajpuha fingerli 2004. március 2004. április 2004. május 2004. június 2004. július 2004. augusztus 2004. szeptember 2004. október 2004. november 2004. december 2005. január 2005. február 2005. március 2005. április 2005. május 2005. június 2005. július 2005. augusztus 2005. szeptember 2005. október 2005. november 2005. december 2006. január 2006. február 2006. március 2006. április 2006. május 2006. június 2006. július 2006. augusztus 2006. szeptember 2006. október 2006. november 2006. december 2007. január 2007. február 2007. március 2007. április 2007. május 2007. június 2007. július 2007. augusztus 2007. szeptember 2007. október 2007. november 2007. december 2008. január 2008. február 2008. március 2008. április 2008. május 2008. június 2008. július 2008. augusztus 2008. szeptember 2008. október 2008. november 2008. december 2009. január 2009. február 2009. március 2009. május 2009. június 2009. július 2009. augusztus 2009. szeptember 2009. október 2009. november 2009. december 2010. január 2010. február 2010. március 2010. április 2010. május 2010. június 2010. július 2010. augusztus 2010. szeptember 2010. október 2010. november 2010. december 2011. január 2011. február 2011. március 2011. április 2011. május 2011. június 2011. július 2011. augusztus 2011. november 2011. december 2012. február 2012. április iderakni a parasztot. ![]() ![]() erre lent már kurvára nincs semmi mondom NINCS. |
2006. április 30., vasárnap
szerencsétlen weres ugyanazt szopta be pizzarendelés közben, amit én a minap. van a netpincérnek a rendelést megerősítő oldala, amin az ember egy ok gombbal jóváhagyja az egész biznyákot; na ezt felejtettük el mindketten, úgyhogy az űrlapot nem is küldte el a szerver. ilyekor az ember tesz-vesz, netezget, közben természetesen bezárja a browsert, az utolsó pillanatban realizálva az el nem küldött rendelést. géppuskaszerű káromkodás-mantra, majd kezdjük előről az egészet, barátkozva az ismételt, egyórás várakozással, amiről az előbb még azt hittük, hogy eltelt belőle negyvenöt perc. update: weres jól járt; az előbb mégis megérkezett a pizzája, annak ellenére, hogy nem kapott visszaigazoló mailt, és az étterem telefonos diszpécsere szerint hozzájuk sem ért át a megrendelés. x akták, bazmeg. az istenverte vasárnapi bringások fognak a sírba vinni; az elhízott, negyvenes hivatalnoknő, bukósisakkal súlyosbítva, aki a visszapillantótükre ellenére sem veszi észre, hogy negyvennel próbálok balról előzni, és bekacsázik elém, vastag káromkodásfelhőt és fékcsikorgást generálva ezzel, és aki miatt mászhattam három emeletet a napszemüvegemért, ami akkor esett le a fejemről, amikor az esetet meséltem egy erkélyen blázolva a haveroknak, sűrű gesztikulálások közepette. még szerencse, hogy nem tört el. 2006. április 28., péntek
a választások lecsengése után, (a pesszimista énem most felröhög, és a fülembe súgja, hogy: "lófaszt, lesz itt még hídfoglalás is, és akkor szopni fogsz, bringásgeci"), kicsit aktualitását vesztett, ám annál kedvesebb dolog visszaemlékezni arra, amikor a legutóbbi vidéki látogatásomkor nagymamám az ominózus orbán-féle kampánytelefonra azt hitte, hogy én szórakozok, és legalább háromszor megkérdezte a rezignáltan pörgő magnófelvételtől, hogy: "baszd meg kisfiam, most meg orbán lettél?". második világháborús repülőgép-fotókat nézegetve megint flasheltem egy otrombát boldogult gyerekkoromra amikor a kis világomat kizárólag hadszínterek, ászok, b-ilyenek, p-olyanok és me-amolyanok töltötték ki. ez a kép meg aztán különösen szívderítő; magyarázat alul. ![]() kampfgeschwader 200 2006. április 27., csütörtök
"- basszátok meg, itt nálunk az összes román tud olaszul meg spanyolul. - persze kapitány, mert latin nyelvcsalád mindegyik; a román meg az olasz például tök hasonlít egymáshoz. - de bazmeg! ezek románok! ne tudjanak már!" 2006. április 25., kedd
a szombati critical masson egyébként én is ott voltam. egy fehér ford transit anyósülésén láthattatok lábamat elegáns-tapló módon a műszerfalon nyugtatva cigizni, miközben a volánnál ülő antal barátom ordítva emlegette a felvonulás összes résztvevőjének felmenőit, mert abban a másfél órában, mialatt mi a dugóban tötyörögtünk, neki épp valami isten háta mögötti stúdióban kellett volna felnyomnia a lemezük szólósávjait. azzal próbáltam vigasztalni, hogy a gitárszóló manapság már lőtt nyúl, (bízva a faszi fejlődőképességében; négy évig magyaráztam neki, hogy a floyd rose köcsögség, tavaly ősszel aztán végre eljutott egy ltd viperig), és sokkal menőbb lenne, ha a szólók helyén egy öblös narrátorhang olvasna fel mondjuk a mein kampfból. nem nagyon vette a lapot, úgyhogy folytattam a felvonulók hesszelését, magamban mosolyogva azon, hogy a méregdrága gépeken villantó, cicanadrágos figurák nagy részét általában úgy gyorsulom le a magam kis szakadt nakamurájával, mint a szart, pedig napi két doboz cigi az adagom, dagadt vagyok, ráadásul ünneprontó irigy geci is. ![]() vegyétek meg ti is az új húsdaráló project lemezt, hadd váljanak divatzenekarrá, én pedig tetszeleghessek a nagy megfejtő szerepében azzal, hogy már évekkel ezelőtt ronggyá hallgattam a demójukat, és csak azért nem mondogattam akkortájt, hogy a nefogazz hozzájuk képest ministránsfiú, mert a nefogazz jóval később alakult. honlap itt, exkluzív mp3 itt, alcím innen. egyperces hype-rovatunkat hallották, további szép napot. 2006. április 24., hétfő
ma kellett rájönnöm, hogy a rizsfelfújt az nem más, mint az anyukám által rengetegszer készített rizskoch, amit gyerekkoromtól fogva rizskókként, (rizscock baszki, freud meg forog a sírjában), ismerek. weres természetesen azt is megmagyarázta, hogy azért rizskoch a neve, mert kochser. 2006. április 22., szombat
nagymamám nyolcvanakárhány éves korára sem jött rá arra, hogy keresztülesni egy üvegajtón az egészségtelen életmód csimborasszója. 2006. április 21., péntek
drazsé üzenete: képzeld, ma hallottam a rádióban a mama-sör szavakról alkotott elméletedet na most menjen mindenki a picsába. anyukám este mesélte, hogy nagyfaterom a jóistennek sem hajlandó kilakolódni a szarrá ázott gáttól cirka huszonpár méterre lévő házból, helyette nagy dérrel-dúrral nekiállt homokzsákokat tölteni a félbéna kezével, a konyhaablakot meg nyitva tartja, hogyha az éjszaka közepén beköszönne a nagy víz, legyen menekülési útvonal. tragikomikus látvány lehet, ahogy jóanyám és nagymamám egyszerre próbálja megmagyarázni a csökönyös öregnek, hogyha itt szétbaszódik a gát, a félig vályog félig téglaépítésű házat úgy fogja elsodorni az árvíz, ahogy a hammer world, (nekem örökké metal hammer marad, bocs), magazin tudósítójának tépi le a gatyaszárát scott columbus lábdobhangja. a macskámat nem féltem annyira; ahogy ismerem, hetekkel ezelőtt einstandolt egy fecskefészket, és onnan pislog lefele. a madarakat persze előzőleg kiette. egyébként amióta az olajimportáló kapcsolatom valagából gumibottal kotortak elő a magyar-ukrán határon négyezer karton prilukit, nagyfaterom a legfőbb csempészcigi-forrásom. sikeresen le is szoktatott a jól bevált kék-fehér csomagolású koporsószögről; addig addig mondogatta, hogy a ronson mennyivel finomabb, amíg rá nem hagytam. nekem mindegy, bazmeg, csak füstöljön - gondoltam, aztán a belvárosi szórakozóhelyeken cirkálva mégiscsak rá kellett ébrednem, hogy egy szempontból mindenképp igaza volt; a bölcsészkörökben lassan sikkessé váló prilukival szemben a ronson ezerszer gizdább, és mivel nincsenek rajta cirill betűs feliratok, mindenki azt hiszi, hogy valami méregdrága külföldi márka. füstölni meg tökugyanúgy füstöl. 2006. április 20., csütörtök
lovas üzenete: micsinalsz most. fishdream üzenete: dolgozom. lovas üzenete: az isten aldjon meg lovas üzenete: van 10 rugom elinni. fishdream üzenete: baszódj akkor te meg. árvíz-ügyben kimondottan nagy a bazmeg szeretett szülővárosomban, konkrétabban: nagymamámék utcáját épp most lakoltatják ki, miközben azon megy a vita, hogy vajon nálunk, vagy a szomszéd faluban robbantsák be a gátat, hogy legalább a másik megmeneküljön. ezek után szeretnék megkérni minden egyes kis hülyét, aki a szavazás-nem szavazás kérdésén izmozik még mindig, hogy sürgősen fogja be a pofáját, és lóduljon homokzsákot pakolni. köszönöm. persze én nem vagyok ott, ha akarnék se tudnék, mert a vasúti közlekedés, mint olyan, arrafelé megszűnt létezni. kibaszott tehetetlenség. 2006. április 18., kedd
teljesen véletlenül találtam egy 1991-es alice in chains koncertvideót a vinyómon, és abszolúte fingom sincs róla, hogyan került oda. ez a vég: elborítanak a bitek. 2006. április 17., hétfő
- ...jött föl az új telefonjával. onnan lehetett tudni, hogy már megint vett egyet, hogy a nyakában lógott, és folyamatosan babrálta, hadd lássa mindenki, hogy megint egy másik telefonja van. - nem hiszem el, hogy neki ez az élet értelme, bazmeg. - hát kinek a pap, kinek a papné. neki ettől nő a farka, másoknak meg mondjuk a kocsiktól. - neked mitől nő a faszod weres? - nézd, én egy csóró geci vagyok. kocsim nincs, a telefonom meg szar, szóval nekem alapból nagy a faszom. 2006. április 16., vasárnap
2006. április 12., szerda
"Szégyen, hogy egy nőtől kellett megtudnunk: a betyárkörte nem a paksi mogyoró szinonímája, hanem az ánuszban ragadt spermadarabok közkeletű elnevezése. Ezek után a betyármazsolára és a karimatúróra rá se merünk kérdezni." ehhez képest pont ma szembesültem betyárkörte márkájú szeszesitallal. kétdekás kiszerelésben fogyasztotta három munkásruhás figura a nagyvárad téri aluljáróban; az üvegcse rövid szemrevételezése után körtepálinka ízesítésű, alkoholtartalmú italt tartalmazott. vagy nem. bármennyire magasról szarok a myspace-re, azért az szívet melegető, amikor a paradise lost talál meg egy friend requesttel. igen, az a paradise lost; ugye tizenpár év masszív rajongás, közel húsz cd a polcomon, és jó pár koncert. azt hiszem, inkább májusban leszek gót, nem augusztusban. 2006. április 11., kedd
egyébként burger barátommal, (aki folyamatosan siránkozik, hogy miért nem írok róla, pedig volna mit), fura homoszexuális szerelmi háromszögbe keveredtünk, imádatunk tárgya pedig nem más, mint ricky úr, aki mostantól nálam fog lakni egy ideig. gyönyörű jószág, és a legfőbb erénye, hogy csak abban az esetben beszél, ha kérdezik, akkor viszont lehetetlen nem figyelni rá. szarok az emancipációra: a gitárok férfiak és kész. |