enba

choose your heaven















2009. november 14., szombat
 
- ...de egyébként jó gyerek, csak kicsit depressziós mindig, mert nincs nője.
- mekkora szánalmas szardarab már az az ember, aki azért depressziós, mert nincs nője bazmeg. én akkor vagyok depressziós, amikor van!


2009. november 13., péntek
 
meg kell állapítanom, hogy annak ellenére, hogy én is pipázom, a pipás szubkultúra - hasonlóan például a borbuzikhoz - simán megérdemelne egy arany farmermellény díjat. tegnap épp a pipaklub.hu dohányteszt-szekcióját nézegettem, hátha kedvet kapok valamelyikhez, és akkor belefutok egy ilyenbe, hogyaszongya:

„S hogy milyen idõszak illik ehhez a dohányhoz. A globális éghajlatváltozás elõtt júniust mondtam volna, de mivel már júniusra a nap és a szárazság reménytelenre égetti a vidéket, s csak tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta, így május elejét mondok, amikor a nap már kimosta a sötét fagy okozta fájdalmat és összetörtséget emberbõl, állatból, növénybõl, a cseresznye érni kezd, de a világ lakóinak még nincs elege a hõségbõl. Helye a méhes lehet, (Hamvas Béla olvasói itt elmosolyodnak), és ezt a dohányt nyugodtan lehet elevenebb társaságban is szívni. Kártyázáshoz, közös fõzési elõkészületekhez, társasjátékokhoz kítûnõ választás. Amolyan kerti, lugasbéli, verandai dohány. Teret, levegõt kíván. És szárazföldi dohány is, vízparton még lehet szívni, de hajón én már nem tenném. Jó, ha van a látóhatáron belül hegy, igaz, ez a Mixture mildtól függetlenül sem árt.”

...és így tovább, hatezer karakteren keresztül. innentől kezdve remélem érthető, hogy egyrészt mért ment el a kedvem örökre az inkriminált dohánytól (mcbaren mixture egyébként), másrészt mért fordult meg az a fejemben, hogy a teszt íróját el kéne rabolni, kivinni egy vitorláson a balaton közepébe, a kezébenyomni a mixture-rel töltött pipát, és fegyverrel a kézben kényszeríteni annak végigszívására. élvezettel figyelni, ahogy meghasonul, és időnként ráhúzni a fejére egyet a hamvas béla összessel.

 
mai agglegénykonyha: szemeteskukába ejtett, majd minden mindegy alapon másodjára megmosott paprikaszelettel turbózott szendvics.

2009. november 10., kedd
 
Matt Kirby says:
TUDOD PAJTÁS
Matt Kirby says:
SOK KÖZÖS VAN BENNÜNK
Matt Kirby says:
MATT KIRBY VAGYOK
*jattol
Wilbur Walsh says:
ÉN NEM
Matt Kirby says:
AZ IS SZÉP NÉV
Matt Kirby says:
BÁR KISSÉ RÖVID
Matt Kirby says:
MÉRT VERTED SZÉT A KOCSIJUKAT?
Wilbur Walsh says:
a VÉCÉCSÉSZÉK MIATT ÚGY HISZEM
Matt Kirby says:
Á ÍGY MÁR MINDENT ÉRTEK! ELEGED VAN A VÉCÉCSÉSZÉKBŐL!
Wilbur Walsh says:
MOST HOGY HALLOTTAD AZ ÉLETEM TÖRTÉNETÉT, SZÉPEN SÉTÁLJ EGYET
Matt Kirby says:
MÉG TALÁLKOZUNK NAGY ELEFÁNT!


2009. november 9., hétfő
 
közölném a kedves olvasókkal - aki még nem tudta volna - hogy bebizonyosodott végre: isten magyar. videó, alul, negyvenvalahányadik másodperctől.

2009. november 7., szombat
 
mondjuk - és ha a jóisten is úgy akarja, ezzel lassan vége a bringaszerelős bejegyzéseknek: egy csavart kell még becsavarnom, oszt jóvan, imádkozzatok, hogy minden klappoljon, mert nem mindennapi haragot és frusztrációt generál műszaki analfabéta kis testemben a konstans szopás - egy élvonalbeli kerékpárkiegészítőket gyártó cég gennyesre keresné magát, ha kifejlesztene egy olyan sárvédőt, amit kimondottan old skool acélvázas országútikra optimalizálnak, lehetőleg két-két darabos első-hátsó elemekből, nett kis gyorsrögzítéses pálcás eljárással, esetleg kiegészítés gyanánt gumiból készült laffancsokkal. a manapság boltban kapható csúcsgizda modelleken ugyanis vagy nem fér be a hátsófék alá az egydarabos sárvédő, vagy elöl lehetetlen betuszkolni a villa alá, a pálcaméret sose állítható tisztességesen, gumilaffancsot házilag szab az ember lábtörlőből vagy linóleumból, a rögzítőbilincsek mérete pedig a jóval vastagabb aluvázakhoz van optimalizálva, úgyhogy komolyabb sufnituning nélkül momentán lehetetlen sárvédőt szerelni egy olyan régi bringára, amiből több százezer fut az utakon, és a komolyabb geekek, ideértve a futárokat is, rendszerint ilyet hajtanak. kedves acor, skb, zéfal és társaik: kapjátok már magatokat össze, a kurva életbe!

 
igazából nem is a queensryche a tökéletes partner bringaszereléshez, hanem a the company band első lemeze. itt van, hallgasd meg, és ha a zombie barricades vagy a who else but us? refrénjénél nem érted, hogy ezeket hallgatva miért lengettem habzó szájú, boldog kismajomként az ég felé az épp kezemben lévő szerszámot eltorzult arccal, akkor be vagy oltva rock'n roll ellen.

2009. november 6., péntek
 
most az van, hogy ma játszanak paliék az a38-on, tízezer rég nem látott cimbora lesz lenn és elvileg van ingyenjegyem is; ehhez képest a mai estém a végtelenre állított operation:mindcrime és kerékpárszerelés jegyében telik. öreg vagyok és faramuci.

 
nagymamám megint.

- (elfelhősödő tekintettel): jaj kisfiam, amikor kicsi voltál, te voltál a legaranyosabb kisfiú a világon.
- miért, most nem vagyok aranyos?
- most is aranyos vagy, de kicsinek azért sokkal aranyosabb voltál.
- jó, tudod mit? te is sokkal aranyosabb voltál huszonöt évvel ezelőtt.
- hát persze kisfiam, mert akkor még fiatal voltam, de most már öreg vagyok és faramuci!


2009. november 5., csütörtök
 
a lovassal az előbb elhatároztuk, hogy minekutána mindkettőnknek gecire elege van a nőkből, ezért transzvesztiták leszünk, és énekes-táncos produkciókkal fogjuk megkeresni a kenyérrevalót. művésznév: lady tapló és lady böhöm.

 
ez igazából leírhatatlan.

nagymamám vizsgálgatja a verandán az egyik virágot, és kedvesen megkérdezi tőle: "jaj, hát te meg szomjas vagy?", majd rögtön ezután, lemondó hangsúllyal: "megbasz az apád."

2009. november 3., kedd

2009. november 1., vasárnap
 
pont azon filóztam valamelyik nap, hogy mennyire stílusos és hozzám méltó halál lenne a negyven literes futárzsákomat megrakni felerészt tnt-vel, felerészt pedig apró vashulladékkal, a detonátort pedig a tavaszi critical mass sűrűjében meghúzni, erre egy nyomorult arab nem lenyúlta az ötletet?!

2009. október 31., szombat
 
mai agglegénykonyha: kőkemény tojás. hozzávalók: lábas, víz, tojás. ezeket a megfelelő arányokban vegyítve elkezded a főzést, ami akkor fejeződik be, ha a víz háromnegyede elpárolog. ütvefúróval fogyasztandó.

 
na ilyen jót is rég szorongtam már a péntek esti partibunkók közt, úgyhogy atombombát a szimpla kertre azonnal.

2009. október 30., péntek
 
tudjátok mi a világ legaljasabb húzása? elmondom. megbeszélsz egy sörözést két haveroddal este tízre. negyed tizenegykor hív az egyik, hogy a másik befáradt. megbeszélitek, hogy akkor hagyjátok az egészet. levetközől pizsamára, kiveszed a kontaktlencsét. öt perccel ezek után visszahív haver 1, hogy haver 2 meggondolta magát, mégsem punnyadt be, és azonnal inni akar egy sört. és rábeszél, bazmeg, rábeszél!

2009. október 29., csütörtök
 
akartam kicsit a magyar postát ekézni megint, erre az arcomba nyomták ezt. faszkorbács?

 


ver az élet bazmeg. de legalább nem a baross utcai zöldhullám-vadászatnál tört ketté, hanem szereléskor.

2009. október 28., szerda
 
köszönöm istenem, hogy meghallgattad az imáimat, most akkor még a lottóötöst légy szíves, hogy soha többé ne kelljen kényszerből emberek közé mennem.

 
kedves megmondókomplexusban szenvedő, nyilvánvalóan baszatlan picsa! kérlek ne gyere oda hozzám a baross-horváth mihály sarkán azzal, hogy mekkora bunkó vagyok, mert átmentem a piroson. egyrészt leszarom, mit mond egy olyan, aki utoljára harminc éve ült biciklin, másrészt hullafáradtan nem fogom elmagyarázni, hogy milyen életvédelmi szempontok vezéreltek, amikor mínusz kettővel, tőled kábé nyolc méter távolságban átcsorogtam a zebrán, harmadrészt köszönd meg a jóistennek, hogy éppen nem voltam agresszívebb hangulatban, és nem küldtelek el az anyádba a kioktató hangnemed miatt.

Régebbiek | Végére »